Öltsétek föl az Isten fegyverzetét…(Ef.6,10-11)

Öltsétek föl az Isten fegyverzetét…(Ef.6,10-11)

Napok óta  szeretnék eleget tenni annak az ígéretemnek, hogy folytatom a Bocsa József  Sch.P piarista szerzetes atya által megfogalmazott  “Lelki élet három szakaszának” a második és a harmadik részét, de olyan sok minden történik naponta, olyan gyorsan peregnek a percek, hogy egyszerűen képtelen vagyok formát adni a gondolataimnak.

Olyan világban élünk, hogy egyesek szénné szeretnék égetni a keresztény vallást. Gyűlölet veszi körül a világot, a papok csak azt hirdetik, hogy milyen csodálatos Jézussal járni, és milyen nagy öröm, de szó sincs arról, hogy a hitben folytatott élet egy nagy  harcot jelent, akár a külvilággal akár a családon belül. Jézussal járni nem könnyű. A boldogság belső öröméhez, hogy szívünkben őrizzük a Teremtőt, hozzá tartozik a hit harca is. Ezt pedig nem kell és nem szabad elhallgatni az emberek elöl. Az Üdvözítőnk azt mondja: ” Ha Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn.15,20)  Ugyanakkor, ritkán hallunk  egy kis bátorítást,  mint például  Nt. Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes szavai által: ” Ne törődjetek azokkal akik titeket bírálnak, csak az irigység és a rosszindulat beszél belőlük.- Majd nekik kell a bírájuk, az Úr elé állniuk.” (2014,március 2).  Ez így igaz.

Miért ez a nagy harc ? A Krisztushoz megtérés által a Sátán elveszített bennünket, és ezért egy állandó harcot kell folytatnunk. Ez a harc a külvilággal, a bennünket körülvevő világ ellen irányul, amely egész életfelfogásával és gondolkodásával és gondolkodásmódjával szemben áll velünk. ” De a világ elmúlik a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti az marad meg örökre.” (1J,2,15-17)

Az aki Jézus Krisztust befogadta a szívébe és mindennapjaiba, és ezt nagyon komolyan elhatározta, minél inkább Istennek tetsző életet szeretne élni, annál inkább tapasztalni fogja, ahogyan egyre több belső és külső ellenállások és nehézségek támadnak, amelyek pontosan azt akarják megakadályozni, hogy ez a hívővé lett keresztény, mások számára világító fény legyen azon az úton melyen el lehet jutni a világ Üdvözítőjéhez.

A keresztények olyan világban élnek, ahol harcolniuk kell a világot uralma alatt tartó szellemi gonoszság ellen. De ha rájönnek , hogy  hol van a gonoszság forrása, akkor saját szívükből kiáradó gonoszság fölött kell győzniük. Ez a megtéréssel kezdődik. Csak ezután vehetik fel azokat a szellemi fegyvereket, amelyek  isten ajándékoz nekik. Az Úr két eljövetele közötti időszakot a szembenállás kell, hogy jellemezze. A békességért, amelyet Isten Krisztus keresztje által szerzett, csakis a gonosszal folytatott könyörtelen harc közepette tapasztalhatjuk meg. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az Úr hatalmas ereje és  Isten fegyverzete. A hitnek nehéz és nemes harcát csak akkor tudjuk megharcolni, és győzhetünk az ördög mesterkedéseivel szemben, ha ismerjük a megtérés minden szakaszát aprólékosan és azt meg is éljük. Lásd a megtérés első szakasza  ” Egy csodálatos nagyböjti hét Vácon”.(blog) Természetesen van amit mindenek előtt meg kell tennünk. “Tartsatok bűnbánatot” ( Mt.4,17). Természetesen az első a bűnbánat.

A lelki élet irodalma tud a második megtérésről is. Ezt az apostolok életében is bemutatják. Az apostolok első megtérése akkor volt, amikor elfogadták Jézus meghívását és nyomába szegődtek. A második megtérésen Jézus szenvedésének idején mennek át. Péter miután egy szolgáló kérdésére  emberektől való félelmében háromszor megtagadta Mesterét, János a kereszt alatt. Péter, mikor tagadása után Jézus rátekintett, keserves sírásra fakadt. Isten megengedte bukását, hogy gőgjéből kigyógyuljon, alázatos legyen és többé már ne magában bízzon, hanem Istenbe vesse bizalmát. Hármas tagadását, hármas szeretetvallomásával tette jóvá, amely megerősítette őt a kegyelemben… Mik viszik el a második megtérésig és állítják rá a megvilágosodás útjára az embert? A második megtérést megelőzi a tisztulásért, kötelességteljesítésért való komoly küzdelem, az imádságban való elmélyülés, de ugyanakkor a tapasztalat is, hogy ezek nem mennek úgy, ahogy az ember szeretné, ahogyan a megtérése kezdetén elgondolta. Ha nem adja fel a küzdelmet, és nem reked meg a középszerűség szintjén, akkor elkezd nyomozni, hogy miért is nem jut előbbre az életszentség útján. És akkor beleütközik saját önző énjébe. Kénytelen beismerni, hogy sok cselekedete mögött a helytelen önszeretet húzódik.: az önzetlen, Istenért és embertársaiért végzett munka mögött hiúság, elismerés utáni vágy, az igazság érvényesítése mögött gyakran önmaga érvényesítése, az  egészség óvása mögött nem ritkán kényelemszeretet…A szívünk tudatlan mélye tele van elképzelésekkel, motívumokkal, és kívánságokkal, melyeket nem ismerünk. Vannak  azonban jelek, amelyek segítségével biztosan felismerhetjük szívünk állapotát.  Ilyen jelek a Szentlélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás.(Gal 5,22). A valódi szeretet jeleit a szeretethimnusz így állítja elénk: “A szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, nem örül a gonoszságnak, sokkal inkább örül az igazságnak, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1 Kor 13) Itt azonban nem átmeneti érzésekről, fellángolásokról van szó, hanem tartós állapotokról, amelyek meghatározzák cselekedeteinket, a váratlan vagy előre nem látott, fenyegető  eseményekre adott előre meg nem fontolt reakciónkat is. Ha ezek vannak az ember szívében, ezek szellemében cselekszik, akkor biztos, hogy túl van a második megtérésen.

A harmadik megtérés a tökéletesek életszakasza. Keresztes Szent János úgy rajzolja meg a harmadik megtérést, ahogy a  nagy szemlélődőknél végbemegy. Ezek legtöbbször nem  csak a maguk tisztulásáért szenvednek, hanem a lelkekért is, akikért felajánlották magukat, vagy akiket Isten rájuk bízott, valami módon hozzájuk kapcsolt.  Ez a tisztulás másként mehet végbe a nagy tökéletességre jutott apostoli lelkeknél, náluk beleolvad az apostoli munka nagy szenvedéseibe. Aki átment ezen a válságon, most már nemcsak teljes szívéből, és egész lelkéből , hanem minden erejéből is szereti Istent, imádóvá válik lélekben az igazságban, és biztosan megáll már a lelkiség háborítatlan magaslatain.”(idézetek  Bocsa József  piarista atya írásából, Vác, Szent Anna piarista templom). Egy ilyen ember állandóan Isten közelségében érzi önmagát. Mindent Isten dicsőségére és a lelkek javára vonatkoztat, állandóan Őt szereti, de nem csak akkor mikor imádkozik, hanem állandóan isten jelenlétében érzi önmagát. Számára Isten a kezdet és a vég.

 

Természetesen, ahhoz, hogy eljussunk az utolsó lépésik, mindig az első lépéssel kell kezdeni. Ami számomra és biztosan sokak számára  legnehezebb,  az ellenség szeretete.  ” Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is , esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is…..S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek ? Nem így tesznek a pogányok is ? Legyetek hát tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes.”( Mt 6,43-48) . Ajánlom mindenkinek még egyszer, aztán még egyszer, aztán még egyszer  elolvasni Máté evangéliumából  5,6,7  verseket.

Amikor  Fuentes  Ágoston atya, aki a fatimai látnokok ügyét  képviselte Rómában meglátogatta Lucia  nővért 1950-ben a  Coimbra-i  kármelita kolostorban a látnok szomorúan ezt mondta:  Atya, Miasszonyunk nagyon szomorú, mert semmi figyelmet sem szenteltek 1917-es üzenetének. Sem a jó emberek sem a rosszak nem törődnek vele. A jók mennek útjukon  anélkül, hogy a mennyei szabályokkal sokat gondolnának, a rosszak pedig  folytatják a kárhozatba vezető útjukat.  Atya, az Úr, nagyon hamar meg fogja büntetni a világot.  A büntetés közel van, és hamarosan itt lesz. Komoly büntetésről van szó. Képzelje mennyi lélek megy majd a pokolba. Ez azért történik, mert nem imádkoznak, nem vezekelnek. Ezért Miasszonyunk szomorú. Atya mondja meg ezt mindenkinek. Miasszonyunk háromszor mondta nekem: ” Sok nemzet el fog tűnni a Föld színéről” . Oroszországot választotta ki Isten arra, hogy megbüntesse az emberiséget. Hacsak imáinkkal és szentségek vételével el nem érjük, nem kapjuk meg Oroszország megtérésének kegyelmét….Atya, mondja meg az embereknek, hogy ne várjanak felszólításra a pápától az imára és engesztelésre, se a püspököktől, se a lelkipásztoroktól.  A Sátán igyekszik  elragadni  a  felszentelt egyéneket, és törekszik megrontani őket….Miasszonyunk pontosan ezeket mondta nekem: “Közeledünk az utolsó napokhoz.”  Háromszor ismételte ezt. Először megerősítette, hogy a Sátán elkezdte a sorsdöntő ütközetet, ami a végsőt illeti, amiből egyikük vagy a másikuk győztesen fog kikerülni.

Vagy Istennel tartunk vagy a Sátánnal. Másodszor megismételte, hogy az üdvösség  kiváló eszközei a rózsafüzér és a Szeplőtelen Szív tisztelete. A végén ezek lesznek az egyetlen gyógyszerek. Harmadszor azt mondta nekem, hogy amikor az egyéb eszközöket az emberek kimerítették és megvetették, az üdvösségünk utolsó horgonyát adja nekünk, s ez személyesen maga a Szent Szűz: a könnyek jelei, különböző látomások jelei a világ minden részén…” (Jézus és Mária sír, Stella Maris kiadó). Ezekről a jelekről már nagyon sokszor beszéltünk, és naponta beszélünk, olvasunk vagy éppen megtapasztaljuk.  A kérdés az, hogy hiszünk-e bennük, vagy észrevesszük-e a jeleket melyeket Isten küld felénk? Ez a világ tele van egy másikra utaló jelekkel: arról a világról már elkezdhetünk tapasztalatokat szerezni, de teljességében csak az idők végén ismerhetjük meg. Isten úgy teremtette a világot, hogy elhelyezte benne ezeket a jeleket és útjelzőket. Végtelen nagy számmal vannak úgy a földön, mint az égen azok a bizonyítékok, melyek Isten Isten csodálatos bölcsességéről szólnak. Persze vannak burkoltabb bizonyítékok, amelyek alaposabb ismeretekre vannak rendelve mint a csillagászattan, orvostan és a fizika, de annál több melyek műveletlen ember előtt akaratlanul is feltűnnek, kényszerülvén, hogy azok tanúi legyenek. Őszinte meggyőződéssel hinni sokkal nehezebb, mint bárki gondolná. Az igazi hit nem azt jelenti, hogy tudod, hogy van Isten, hanem , hogy elhiszed, hogy Ő mindig veled van és bármikor számíthatsz rá. ” Az igazi ember pedig hitből él” (Pál apostol) Ahhoz, hogy ezt a hitet felépíthessük önmagunkban, szükség van a rombolásra. Életünk során mesteri módon építünk kártyavárakat, aztán saját kezünkkel dúljuk szét. Az összes elképzelhető megrögzöttség, hatalomvágy, hazugságok, az ismertség re törekvés, a hírnév utáni kapkodás, az emberek lelkével történő kereskedés, , mind-mind kártyavárak, amiket lélegzet  visszafojtva próbálunk egyben tartani. De ha egyszer levegőt kell vennünk minden romba dől. Itt viszont Isten lehelete csatlakozik hozzánk és megerősít, fenntart, hogy tovább tudjunk menni az örök ígéret földje felé. Soha ne képzelje senki magát túl nagynak, hogy ne érezze, hogy szüksége van Istenre. Ne hagyjuk ki Őt az életünkből !

VÉGÜL: erősödjetek meg az Úrban, az Ő mindenható erejéből .Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a Sátán cseltevéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel Istennek teljes fegyverzetét ! (Ef 6,10-13)

Vári Gabriella

 

Share this Post: Facebook Twitter Pinterest Google Plus StumbleUpon Reddit RSS Email

Related Posts

Leave a Comment

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>