Novemberi beszámoló

Novemberi beszámoló

Egy istenarc van eltemetve bennem

A novemberi engesztelés nagyon különleges volt. Azért is volt különleges, mert két évvel ezelőtt, november 17-én, a “Fény Királynője” Egyesület  első ízben hívta meg  Hajlák Attilát, a Mária Iskola vezetőjét, hogy tartson Szőkefalván egy “evangéliumi gyógykezelést”

És most, 2013 november 17-én, ismét nagy kíváncsisággal várta minden kedves zarándok, itt a Fény Királynője otthonában, hogy  Attila “papbácsi”, ahogy becézik a diákjai, ismét  szép és értékes elmélkedésével megerősítse azt a hitet, hogy  mindnyájan egyek vagyunk és, hogy mindnyájunkat összeköt, és mindnyájunkban benne van Isten szerető Fénye.

Az elmélkedésnek, egy nagyon időszerű témája volt, ami egy kissé elgondolkodtatott mindnyájunkat.

“Megtalálni azt a szentet amit hordozok magamban…, ez nem a tökéletes ember.”

“Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok mint foszlott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.”  ( Reményik Sándor)

Ezt csak a tiszta,  Istent szerető lelkek  bölcsessége fogja fel. II János Pál pápa szerint a  Szentségre való elhívatottságot kell felismerniük és megélniük a laikus híveknek, “..mint kikerülhetetlen, követelő kényszert és mint az Atya végtelen szeretetének fényes példáját, aki megújította életüket saját szentséges életében.”

“Ahhoz, hogy  megtapasztaljam a szentet magamban, először meg kell tapasztalnom és értenem  a  szenvedés misztériumát.”   

Nincs sorsdöntőbb pillanat az életünkben, mint amikor rájövünk a szenvedés értelmére – hangzott el az elmélkedésben. Kétszer születünk meg: egyszer mikor megszületünk az édesanyánk méhéből, és másodszor mikor rájövünk, hogy a szenvedésnek értelme van.  “Senki nem ismerheti magát igazán addig az óráig amíg egyszer nem szenvedett.”- mondotta Hajlák atya.

A Jó Isten gondoskodik a mindennapi kenyerünkről, és gondoskodik a mindennapi szenvedésünkről is, mert tudja, hogy mit akar velünk.

A földi szenvedést, ha szeretettel fogadjuk, olyan mint kemény héj, amely az új magvát rejti, az  isteni dicsőség kincsét, melyet az ember az örök életben nyer el.

A hit mellett a fájdalom is mindig az emberi létezés nagy rejtélye volt. Ám amióta Jézus megváltotta a világot szenvedésével és halálával, új reménysugár támadt. A szenvedés által önátadása növekszik és eléri a szeretet legmagasabb fokát.

“Minél többet szenvedek annál magasabbra növök”. ( Szent Pál apostol). 

“Szenvedés nélkül nincs tisztulás.  A megfagyott embert is hóval dörzsölik, a gyémántot is saját porával csiszolják,  az ember is úgy lesz tökéletesebb, csiszoltabb, lelkileg nyitottabb, ha a szenvedést elfogadja. Nem az Úr büntet, hanem a bűn büntet. A legnagyobb kereszt az, amit az ember maga ácsol magának” – folytatódott az elmélkedés.

Minden bűnt bűnhődés követ. Mindenért fizetni kell. A lelkünkben nagyon sok seb van, minden fájdalom benne van. De itt van ebben a szent. 

 ” Vedd el a szentektől a szenvedésüket és akkor elveszed tőlük ami boldoggá teszi őket.”

Clive Staples Lewis, ” A szenvedés problémája ” című könyvében, leírja, hogy a lelki szenvedést,  minden ember nagyjából hasonló módon éli meg.  Ha az embert megrágalmazzák, lelkileg megsértik, akkor az igazságtalanság miatt érzett felháborodását az teszi elviselhetetlenebbé, hogy nem tudja mit tegyen. Érzi, hogy tennie kell valamit, “de mi legyen az”, nem más mint a szenvedés egyik alkotórésze,  és nem valóságos, hanem csupán a szenvedést kiváltó, fenntartó ördögi lélek sugallata !  A  Gesztemáni  kertben az angyal megjelenése azt mutatja, hogy Jézus haláltusája során a fent leírt érzéseket is átélte, éppen úgy , ahogyan mi emberek szoktuk: ” Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely. De,  ne az én akaratom teljesüljön, hanem a Tied. Megjelent neki az égből egy angyal és megerősítette.” (Lk 22,42-43).

Jézus követése tehát a lelki szenvedés közepette sem jelenthet mást, mint az ima és a “legyen meg a te akaratod”  alázatos kimondása – akármennyire is nehéznek tűnik ez.  És ha így teszünk, reménykedhetünk, hogyha nem is egy valóságos angyal, de valami hozzá hasonló jelenség, isteni sugallat, esetleg egy jó barát  tanácsa, vagy valami  ilyesmi nekünk is megmutatja a járható utat, illetve azt amit tennünk kell.

“Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok .” ( Reményik Sándor)

ISTEN FIZESSE MEG  EZT A SZÉP NAPOT !!

Az év utolsó engesztelésén, december 17-én, meghívottunk  P.Bocsa József Sch.P , a váci  Szent Anna Piarista Templom templomigazgatója lesz. Szeretettel visszavárunk mindenkit.

Share this Post: Facebook Twitter Pinterest Google Plus StumbleUpon Reddit RSS Email

Related Posts

Leave a Comment

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>